Út a pokolba egy darabka kőért: Paris-Roubaix
Immáron 117. alkalommal kerül megrendezésre a leginkább várt a tavaszi klasszikus a Párizs-Roubaix. Az egynapos viadal első kiírását 1896-ban bonyolították, nevéből adódóan egészen 1977-ig konkrétan Párizsból indulva Roubaix-ig tekert a karaván.
1977-től Compiegne-be került állt a rajtállomás, amely a francia fővárostól mintegy nyolcvanöt kilométer távolságra fekszik észak-keletre. A kockaköveiről híres monumentum győztesei épp ettől az évtől kezdődően kapnak díjként egy kődarabot, amelyért évről-évre hatalmas harc dúl. A kőkemény pálya révén a versenyzők külön erre a célra készített kerékpárokkal rajtolnak és a megszokottaknál jóval vastagabb gumiköpenyt használnak.
A viadalt annak idején két Roubaix-i textilgyáros Theodoré Vienne és Maurice Perez alapította. 1895. június 9-én ennek kapcsán építettek egy velodromot a városban. A verseny nehezen indult be, pontosan azért mert a cél nem Párizsban, hanem a belga határ mentén fekvő jóval gyérebben lakott városkában volt. Louis Minart a Le Vélo szerkesztője sietett a segítségükre, aki reklámozni kezdte az eseményt.
Az első versenyt a német Josef Fischer nyerte, míg a nagy francia sztár Maurice Garin csupán a harmadik lett. Az Észak-Pokla nevet 1919-ben kapta a viadal. Az I. Világháborút követően a L’Auto jelentetett meg cikket a versenyről, amelyen a sár és a szenvedés játszotta a főszerepet. Ennek alapján jellemezték úgy a megmérettetést, mint magát a poklot.
A legtöbb győzelmet a belgák aratták szám szerint ötvenhatot, mögöttük a franciák (28) és az olaszok (13) következnek. Két négyszeres győztest érdemes megemlíteni ők Roger De Vlaeminck (1972, 1974, 1975, 1977) és Tom Boonen (2005, 2008, 2009, 2012).
A táv ezúttal is 257 kilométer, a három ötcsillagos szektorral a Trouée d’Arenberg, a Mons-en-Pévèle és a Le Carrefour de l’Arbre rázatóival.
Ami az esélyeket illeti a legerősebbnek az idei tavaszi idény tekintetében elég nehéz egyetlen nevet kiemelni. Talán Greg van Avermaet (CCC Team) nevével kell kezdeni, de Oliver Naesen (AG2R La Mondiale), Alexander Kristoff (UAE Team Emirates) és Wout van Aert (Jumbo-Visma) is elég kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt ezen a tavaszon. Persze nem leírható a címvédő Peter Sagan (Bora-hansgrohe), Zdenek Stybar (Deceuninck-Quick-Step) és John Degenkolb (Trek-Segafredo) sem.
Az arenbergi rémálom legendája
Miképp lehet az, hogy egy a céltól egy majdnem száz kilométerre lévő szektor döntsön el egy versenyt? Íme, az Arenberg legendája.
A Trouée d’Arenberg Franciaország egyik legismertebb kerékpáros terepe. Na, de hogy lehet valaminek hegy a neve, ha teljesen sík? A 2400 méteres rész a Párizs-Roubaix egyik kiemelt pavés szektora, ahol nem egyszer dőlt már el a viadal. Wallersbe érve jobbra fordul a mezőny, majd egy körforgalmat követvén egy hosszú egyenes végén már jön is a poklok-pokla, a legnehezebb szektor.
Már maga a megközelítése is egy furcsa légkört teremt. Érezni lehet a kis téglaházak illatát, hallani a pedálok fordulatát, a lánc suhogását. Elhaladva az egykori munkások szállói előtt az jut az ember eszébe, hogy talán a kis pékségben még ma is lehet hitelre vásárolni. Az autók behajtását alapban meggátolja egy kapu, ám erre az egy napra megnyitják az utat. A kaputól jobbra látható a Stablinski szobor, amely az egykori lengyel vendégmunkás emlékét őrzi. Egyébként is Wallers telefonkönyvét fellapozva több lengyel nevet találni, mint franciát. Az út enyhén lejt, de ezt a kockaköveken való pattogás közben észre sem venni. Inkább okoz problémát a beláthatatlanság, a hossz, ami egyszerűen nem akar fogyni. Harminc másodperc rázatást követően valószínűleg mindenki az út melletti füves részre menekül, feltéve, ha nem perecel éppen hatalmasat.
1967-ben a versenyigazgató Jacques Goddet elküldte az egyik alkalmazottját Albert Bouvet-et annak okán, hogy Bouvet találjon új pavés szakaszokat. Bouvet ekkor találkozott Jean Stablinskivel, aki megmutatta neki a bánya fölött lévő utat. 1968-ban részben már szerepelt a versenyben az Arenberg, azonban véglegesen csak 1970-től a L’Equipe újságírójának Pierre Chany-nak a nyomására került bele a penzumba.
A Foret de Raismes a környék leginkább erdőkkel tarkított területe. A vidék viszonylag sűrűn lakott, így ez a tavakkal, ösvényekkel tarkított rész a hobbi kerékpárosok, a kutyájukat sétáltatók illetőleg a túrázók közkedvelt helye.
Na, de térjünk vissza arra a kérdésre, hogy miként lehet hegynek nevezni egy sík területet. Az út eredeti neve Drève des Boules d’Hérin, amely magyarul nem jelent mást, mint „Az út Dréveből Herinbe.” A bánya megnyitását követően ezen az úton közlekedtek azok a lovas szekerek, amelyek a nehéz anyagokat szállították a környező településekre. Mivel az út a bánya felett található, így egyszerűen a bánya történelmi eseményei kapcsán kapta a nevét.
A Compagnie Des Mines d’Anzin bánya 1757-ben nyílt meg és több mint kétszáz éven át működött. 1837-ben a vállalat a könnyebb szállítás érdekében macskakövekkel borítatta az utat. Ahogy terjeszkedtek odalenn, úgy közeledtek egyre inkább Dréve falucskája felé. Akkoriban a tartomány Aremberg német arisztokráciájának a kegyeit élvezte, mintahogyan a bánya is, amely felvette az Auguste Louis Alberic d' Arenberg nevet. A németországi Aremberg pedig ténylegesen egy domb tetején terül el. A bánya az államosítást követően azonban 1946-tól elkezdett leépülni, s habár kezdetben kimondhatatlanul sikeres volt végül 1989-ben befejezte működését. Ma az Arenberg a világörökség részét képezi.
- Megépült Nógrád megye legnagyobb napelemparkja
- Leesett az első hó Nógrád megyében
- Digitális Közösségi Alkotóműhelyt adtak át a Borbély Lajos Szakközépiskolában
- Hiába tilos, mégis sokan fűtenek hulladékkal
- Egymilliárd forintos beruházásban bővült a Salgglas termékpalettája
- Idén is emlékmenettel tisztelegnek a doni hősök előtt
- Újabb 3 évre kapott bizalmat a "A Háztartások Foglalkoztatásáért Alapítvány"
- Egyre kevesebben élnek Nógrád megyében
- Új járművek és eszközök érkeznek a nógrádi mentőállomásokra
- Ónos eső miatt adtak ki riasztás Nógrád megyére
- "Kapcsolatot teremtünk" interaktív fórum
- Közérdekű közlemény
- Nógrád Megyei Kormányhivatal: aki csak teheti, interneten keresztül intézze hivatalos ügyeit
