A rugalmasabb szabályozás hozzájárulhat a foglalkoztatás növeléséhez

2017.02.08.

Minden héten más, a munkavállalók, és a munkáltatók közt fennálló foglalkoztatási kapcsolatok tartalmi elemeit érintő kérdés kerül megválaszolásra, különös tekintettel a vonatkozó jogszabályi háttérre, annak aktuális változásaira, és gyakorlati alkalmazásának jellemzőire. - Pécsi Napilap -

A tavalyi év során, szinte egyik napról a másikra vált kulcsfontosságú kérdéssé a megváltozott munkaerőpiaci helyzetben a képzett munkaerő megtartása, ami sokszor egyet jelent a cégek működőképességével.

Az az eredeti cél, amely az új munka törvénykönyvének kodifikációja során a törvényalkotó szeme előtt lebegett, mely szerint az új, a korábbihoz képest rugalmasabb szabályozás hozzájárul majd a foglalkoztatás növeléséhez, a munkaerő-piac rugalmasabbá tételéhez, és ezzel segíti elő a versenyképesség növelését, a törvény hatálybalépését követően készült hatástanulmányok alapján korántsem látszik megvalósultnak, nem beszélve arról, hogy a fent említett – a törvény hatályba lépésekor talán még előre nem látott – kedvezőtlen folyamatokat nyilvánvalóan felgyorsította.

A „kevesebb munkajog – nagyobb versenyképesség” elmélet tehát megdőlni látszik, ezzel párhuzamosan a vállalatok egyre inkább kényszerhelyzetben vannak, létszükséglet ugyanis számukra, hogy a folyamatban lévő munkaerő-piaci változásra reagálni tudjanak. Nem segít a helyzeten a hazai munkavállalók részéről az a fajta csalódottság, ami az Európai Közösségnek a tagállami munkajogi jogalkotáshoz való viszonyrendszerét jellemzi, mely szerint az Unió előszeretettel foglal állást például a munkaidőt, vagy a pihenőidőt érintő nemzeti jogalkotás eredményeit illetően, elegánsan széttárja kezeit ugyanakkor azokban az esetekben, amikor a tagállam munkavállalójának munkabéréről van szó.

Nem várható érdemi változás a Munka Törvénykönyvének 2017. év január 1. napjával hatályba lépett változtatásaitól sem, amelyek lényegi elemei kimerülnek a munkavállalók napi pihenőidejének a közösségi elvárásokhoz némileg jobban közelítő módosításában. A fenti körülményeknek köszönhetően egyre nagyobb hangsúly helyeződik a foglalkoztatási kapcsolatok létesítéséről szóló megállapodások, és a munkaviszony fenntartása során a felek közti együttműködésre, a kölcsönös kommunikációra.

Ez a felek mindegyikének elemi érdeke, hiszen a munkavállalók jogszabályi szinten egyre szűkebb védelemben részesülnek, a munkáltató ugyanakkor egyre inkább kénytelen szembesülni azzal, hogy a hasznos munkaerő, amely létszámát tekintve így is elmarad az elvárthoz képest, egyre inkább hajlamos új lehetőségek után nézni. Önnek mi a véleménye erről? Írja meg nekünk!